Az iraki származású, II. Erzsébet királynő által a birodalom dámájává kitüntetett építész az első nő volt a világon, aki megkapta az építészet Oscarját, a prominens Pritzker-díjat. Épületei könnyen felismerhetők, mintha csak egy űrben játszódó sci-fi film díszletének készültek volna. Hamarosan testközelből is megtapasztalhatjuk az élményt, hiszen a Zugló City Centre projekt keretében 2029-re teljesen átalakul majd a budapesti Bosnyák tér környéke aszerint, ahogy Zaha Hadid megálmodta.
A tervező 1950-ben egy jómódú családba született Bagdadban. Apja gazdag iparos volt, aki politikai babérokra is tört egyúttal: több, széles támogatottságú párt alapításában is szerepet játszott, de a monarchia bukása után felálló köztársasági kormány munkájában is részt vett, mint pénzügyminiszter. Hadid anyja művész volt, akinek érdeklődési köre mindkét gyerekére ráragadt, de a kis Zahát a családi utazások során látott sumér városromok is elkápráztatták – egy interjúban úgy nyilatkozott, ekkor döntötte el, hogy építész lesz. Szülei angol és svájci internátusokba küldték, felsőfokú tanulmányait pedig Bejrútban és Londonban folytatta.
Itt, az Építészeti Társaság iskolájában ismerkedett meg többek közt Rem Koolhaas-szal és Elia Zenghelis-szel is, akik a tehetséges, 1977-ben diplomát szerző hallgatónak rögtön állást is ajánlottak rotterdami építészirodájukban. Még úgy is, hogy már az egyetemi évek alatt is feltűnt számukra, hogy Hadidot egyáltalán nem foglalkoztatják a részletek, csak a nagy összképet látja, nem érdekli például, hogy fel lehet-e menni egy lépcsőn úgy, hogy az ember ne verje be a fejét a plafonba. A posztmodern korszakban érdekesnek hatott a merőben más stílusban, bár egyelőre csak a makettek és tervrajzok terepén alkotó művész.
Szinte festményszerű építészeti tervei egyre ismertebbé tették a nevét, élete során tíz egyetemen is tanított (köztük a Harvardon, a Yale-en, a Columbián és Cambridge-ben), ötletei azonban csak nem akartak három dimenziót ölteni, nem nyert a pályázatokon. Hatalmas csalódás volt számára a cardiffi operaház tervpályázata, amelynek bár bíráló zsűrije az ő munkáját tartotta a legjobbnak, a wales-i kormány sokallotta a költségeket, és végül egy olcsóbb tervre voksolt. Az üvegplafont 1988-ban törte végül át, amikor is beválogatták munkáit egy, a New York-i Modern Művészetek Múzeumában megrendezett kiállítás anyagába.
„Nem csinálok szép kis épületeket.”
Stílusát nehéz megfogni, talán a neofuturista címke jellemzi legjobban, de mondták, már rá azt is, hogy absztrakt vagy dekonstruktivista. Önmaga sohasem fogalmazott meg erről semmit, a geometria és a szinte folyékonynak ható formák ötvözése ösztönösen jött belőle. 2016-ban bekövetezett haláláig számos díjat ítéltek neki oda a munkásságáért, és élete vége felé állandó szereplője volt a listáknak is, például a Forbes 69.-nek hozta ki a világ 100 legbefolyásosabb nőjének listáján.
A Time 2010-ben a világ 100 legfontosabb gondolkodója közé válogatta be. A sort még hosszan lehetne folytatni, és ugyanez elmondható az épületeire, enteriőrjeire és formatervezési munkáira is. Tervezett táskát a Louis Vuittonnak, luxusüzlet belsőket, de a világ egyik legkülönlegesebb magánházát is neki köszönhetjük Moszkva egyik elővárosában. Az űrhajó alakú luxusingatlant az Aman szállodalánc tulajdonosa, Naomi Campbell exe rendelte meg tőle. Ez azonban ritkaságszámba ment, a tervező magánmegbízásokat elvétve vállalt, helyette fontos közületi pályázatokon indult inkább. Dolgozott a Közel-Keletre, a szülőföldjére is: ő jegyzi a a dubaji Zájed sejk-hidat és a város operaházát, valamint az egyik dohai futballstadiont is, amely a 2022-es világbajnokság helyszíneként szolgált.
Zaha Hadid a közelben és távolban
A különleges sziluetteknek köszönhetően az ember kíváncsiságát egy Zaha Hadid-épület akkor is felkelti, ha egyébként nem annyira érdeklődik a téma iránt. A zuglói városrészfejlesztést már említettük, de jegyezzük meg, hogy a tervezőiroda indult a Néprajzi Múzeum tervpályázatán is – de ugye nem ők nyertek.
Hol találkozhatunk még az épületeivel a közelben? Madridban a Puerta America hotelben is megszállhatunk, amelynek az enteriőrjeit (így a szobáit is) tervezte, Rómában a 21.század művészetét bemutató MAXXI múzeum épülete is kiemelendő, de érdemes egyet kávézni a londoni Serpentine Gallery éttermében is, a Zaha Hadid Architects építésziroda jövőbeli leglátványosabb munkái közt pedig egy szardíniai múzeumot, az iraki parlementet vagy a csengdui városi művészeti központot is megtaláljuk.
