Több generáció a tökéletes ágynemű szolgálatában: a Christian Fischbacher története
A svájci Alpokban van egy immár világhírű ágynemű-, lakástextil- és tapétagyártó, amelynek tulajdonosait pont úgy számozták, ahogy az arisztokraták is teszik magukkal. De hát mit lehet azzal mást kezdeni, amikor mindenkit Christian Fischbachernek hívnak több évszázadon át? A nevükkel fémjelzett márka tökéletes példa arra, hogy a dizájnvilágban nem csak a harsányság képes utat törni magának, de bizony a visszafogott elegancia is.
A XIII. századtól fogva a svájci St. Gallen városa vált a vászongyártás és -kereskedelem központjává. A „fehér aranyat” az ipari forradalomig csupán kézzel szőtték, és tiszta alpesi vízzel, illetve a Nap sugaraival fehérítették. Az első Christian Fischbacher, aki elkezdett a textiliparban tevékenykedni, 1803-ban született egy földműves fiaként a kelet-svájci St. Peterzellben, ahol mindössze 16 évesen, 1819-ben alapította meg a mára globálisan több mint 1200 luxusüzletben és -áruházban elérhető márkát. (Idehaza a MaxCity Bevásárlóközpontban található Leguan Exclusive multibrand üzletben szemezgethetünk a kollekciók közt.)Ő maga sem gondolta volna, hogy a rögös út idáig vezet majd egyszer, amit értsünk szó szerint, hiszen 30 kilométert kellett gyalogolnia a st. galleni vásárig, hogy el tudja adni a környékbeli földművesektől megvásárolt pamutot. Az üzlet, ha lassan is, de 1854-re megengedte, hogy a család beköltözhessen a városba, ahol megvásárolták az Oberer Graben 24. szám alatti ingatlant – a következő húsz évben itt működik a cég is. Ez az időszak a helyi ipar számára nagyon prosperáló volt, ugyanis szerte Európából, Oroszországból és Amerikából nagy lett a kereslet a hímzett, svájci vászontermékek iránt. Fischbacherék is egyre csak gazdagodtak, mígnem kinőtték a házukat, így átköltöztek a Vadianstrasse 6. szám alá egy nagyobb épületbe, amelyhez hamarosan hozzávásárolták a szomszédos házat is. Ekkor már a két fia is a cégben dolgozott, eljött az új generáció ideje.
A Christian Fischbacherek profik a válságkezelésben
Az I. világháború nem kedvezett a luxustermékként is aposztrofálható st. galleni textilnek, így sok vállalat bezárni kényszerült. Az 1845-ben született II. Christian Fischbacher azonban átlavírozta a céget a viszontagságos éveken, ebben segítségére volt felesége, akit a munkavállalók csak „Mamának” hívtak. Ő hozta létre és vezette a keszkenő/textilzsebkendő üzletágat, amely egészen az 1990-es évekig fennmaradt. Érdekesség, hogy a cégvezető által aláírt egyik 1892-es számla volt az inspiráció a cég mai napig megtartott gyöngybetűs logójához.Fiuk, Otto Christian Fischbacher is hasonlóan jó válságmenedzsernek bizonyult, a gyár a nagy gazdasági világválságban sem zárt be. Nagy utazó hírében állt, megjárta Afrikát, a Közel- és a Távol-Keletet és lelkes vásárlója volt Giovanni Segantini festményeinek, a gyűjteménye ma St. Moritzban, a Segantini Múzeumban tekinthető meg. IV. Christian Fischbacher 1915-bn született, a legfiatalabbként a négy gyermek közül, de a név kötelez, ő lett a negyedik generációs igazgatója a vállalatnak. Svájci és angliai tanulmányai után 21 évesen csatlakozott a céghez, amit 24 évesen el is hagyott az USA kedvéért.
Míg apja vezette a családi céget, a fiatal fiú azért költözött New Yorkba, hogy megalapítsa a cég első leányvállalatát. Hamarosan azonban átvette az irányítást odahaza is, szabadidejében pedig bobbajnokságokat nyert, egészen 77 éves koráig űzte a sportot. Manhattan olyan nagy hatással volt rá, hogy növelte a tervezői csapatot a cégen belül, hogy elinduljanak a divat irányába is – ezért aktívan kereste a kapcsolatot a párizsi szabászatokkal is. A márka ennek köszönhetően gombamód elkezdett nőni, a 60-as években megalapultak a német, holland, olasz, japán, brit és francia leányvállalatok, amelyek a mai napig működnek.
Az első húsz évét Amerikában töltő, a neves Princeton egyetemen diplomázó V. Christian Fischbacher 1983-ban vette át az ügyvezetői széket apjától, előtte a cég divatkiegészítő üzletágát igazgatta. Nemcsak üzleti érzékét (ő maga a lakberendezés felé nyitott jobban, így az évtized végére a világ vezető luxuságynemű gyártójává léptek elő), de sportszeretét is örökölte apjától, 1972-ben a svájci csapat színeiben maga is világbajnok lett ejtőernyőzésben, meg is alapította hát a máig rangos ejtőernyős iskoláját a svájci Locarnóban. A 80-as években számos nevesebb dizájnerrel kollaboráltak (pl. Gianni Versacéval), ami 1984-ben rangos díjat is eredményezett: a Brit Dizájntanács ítélte oda a Fülöp herceg Dizájndíjat. (A számos dizájndíjuk mellett talán még a 2013-as és a 2020-as Red Dot Design Awards említésre méltó.)
A cég hatodik generációját pedig már két menedzser fémjelzi: VI. Christan Fischbacher a kelet-európai piacokért felel, míg Michael Fischbacher az ügyvezetést vállalta magára 2008-tól. Mielőtt 1997-ben csatlakozott a céghez, Malajziában és Kínában dolgozott sinológusként. Oxfordi tanulmányai alatt ismerkedett meg feleségével, az amerikai-iráni Camillával, aki 2008 óta kreatív igazgatóként irányítja a terméktervezést. 2019-ben ünnepelte a vállalat azt, hogy immár 200 éves fennállásuk után még mindig az alapító család kezében van az irányítás.
