A Skorpió otthona (10.24 – 11.22.)
A Skorpió az állatöv nyolcadik csillagképe. Úgy vélik, nincs szenvedélyesebb – se veszedelmesebb – ezen jegy szülötteinél. Valóban össze kell-e szedni minden bátorságunkat, ha a Skorpióhoz indulunk vizitbe, vagy alaptalan az aggodalmunk? Rábukkanunk-e egyáltalán rejtekére a nagyvárosok peremének valamelyik elfeledett szuterénjében, vadszőlővel benőtt vidéki ház titkosnak tetsző kapuja mögött, vagy a senki földjén bevehetetlen erődként magasodó, rideg kőfallal körülvett modern épületben? Ha hiszünk a jegy képviselőinek személyiségét övező mendemondáknak, a Skorpió társaságát keresve a tűzzel játszunk – holott eleme a víz. (Sokat sejtető ellentmondás!) Érzelmei így mélyek, bőségesek, sőt: túlcsordulnak. Az ábrándos Halakkal ellentétben nem felhőpuhaságú álmokba ringató szentimentalizmus ez, inkább féktelen, keserves sóvárgás. A Skorpióban hatalmas energiák is égnek, melyeket muszáj mozgósítania. Ez a tomboló vágy, erő és sürgető akarat mindenáron valamiféle mederbe terelendő, különben a Skorpió körül elszabadul a pokol.
Még most sem tudunk szabadulni az érzéstől, hogy a Skorpióhoz bekopogtatva Drakula nyit majd ajtót, akinek vérszomjas kegyetlensége voltaképpen a legodaadóbb, rajongásig fajuló szerelemből fakad, s megtört szíve, kínzó féltékenysége kiált bosszúért?
Talán nem járunk messze az igazságtól, de hagyjuk kíváncsiságunkat diadalmaskodni, és lépjünk be vendéglátónk különös otthonába! A szilárd minőségű, befelé forduló jegy két bolygó dominanciája alatt áll: az alvilághoz kapcsolódó Plútó és a harcias Mars irányítják. (Ezt olvasva feltehetően ott van még a gombóc a torkunkban…)
Az impozáns planéták hatása óhatatlanul megnyilvánul a sötét, drámai színek használatában: érzéki sötétvörös tónusok (karmazsinszín, sárkányvér- és borvörös, burgundi) tobzódnak dús gesztenyebarnával, éjfeketével. Bútorai is jellemzően sötétek, gyakran egzotikus fából készülnek: a mahagóni, a paliszander, az ében, a wenge, a rózsafa és az amerikai dió bizonyára a Skorpió kedvére való fajták. Kerülhetnek a padlóra is, ünnepélyességet, komolyságot és tekintélyt sugalló parkettaként. (Kontrasztként akadnak ugyan világos árnyalatok is – így lesz vonzó az enteriőr.)
A textíliákat illetően a fenti színpaletta kivételes, budoárhoz méltó matériákkal párosul: simogatásra csábító bársonnyal, hűvös szaténnal. A díszítőminták jobbára sejtelmesek, titokzatosak – ismeretlen tájak misztikus kultúráiból kölcsönzöttek.
A Skorpió előszeretettel voksol a közel-keleti és észak-afrikai országok jellegzetes lakberendezési stílusainak valamelyikére, például az izzó, lüktető marokkóira. Határozottan izgalmasnak találhatja az indusztriál elemekkel megvadított bohém vonalat, a neogótikával mélabússá tett glamourt, az etnóval kevert minimált. Legyen szó saját maga vagy rezidenciája felöltöztetéséről, nagy favorit kelléktárában a bőr. Mivel környezetére igényes, nem mond nemet egy méregdrága, terebélyes garnitúrára. Akár mai, formatervezett darab, akár patinás Chesterfield, elégedetten nyúlik majd el rajta. Csendes otthonának puha komfortjához hozzátartoznak a süppedős, vastag szőnyegek: egyszínű, de gazdagon strukturált, a talpat faltól falig kényeztető típusok vagy orientális példányok, tarka kilimek, állatbőrök.
A dúsan faragott kézműves mobíliák lenyűgözik a Skorpiót, csakúgy, mint a birodalmába bepillantást nyerőket. Hálószobája közepén nem ritkán baldachinos ágy áll, míves oszlopokkal: az összkép kifejezetten, ám indokoltan teátrális benyomást kelt, hiszen itt a szenvedély az úr, az alvás másodlagos.
A buja atmoszférát fokozzák a súlyos drapériák – félhomály borul szinte az összes helyiségre. A természetes fényt spalettákkal is kizárhatja a Skorpió, a mesterségeset csak tompa hangulatvilágításként tűri meg. Ne lepődjünk meg, ha a vasból készült dekorobjektumokat fedezünk fel egy-egy sarokban – nyers erejük szimbolikus jelentést hordoz. Talán tisztábban látunk immár, s körvonalazódik mind a Skorpió jelleme, mind az őt körülvevő miliő hangulata. Ódon kastélyában vérengző vámpírgróf helyett el tudjuk képzelni, amint Mies van der Rohe egyik dizájnklasszikusnak számító, fekete bőrrel bevont bútorcsodáján pihen (persze csak rövid ideig, hisz oly sok mindenre van még kapacitása!), megjelenhet lelki szemeink előtt Casanovaként, vörös rózsacsokorral az áhított nőt lábáról levenni próbálva (fordított esetben a végzet asszonya szerepében tetszeleg, s ellenállhatatlan).
Lehet ő pincék mélyén járatos szakavatott borász, rettenthetetlen tengerész, aki kajütje ablakából kémleli a háborgó vizet – de talán kimért szomszédunk, a bankár vagy a rendőrnő is ennek a hol passiótól fűtött, hol borúlátó jegynek a képviselője, s már kapiskáljuk, miért nem sikerült eleddig belesnünk privát zónájába…
